Sokan az állatok szeretete, vagy az állattenyésztés nagyüzemi kegyetlensége miatt választják a vega vagy vegán életmódot, azonban van egy másik igen fontos szempont: a környezeti fenntarthatóság. A veganuár sokaknak etikai kérdés. De mi van akkor, ha nem az állatok, hanem a bolygó miatt lenne sürgős kevesebb húst enni? Miért számít a Földnek, ha egyéni szinten változunk, és egyre kevesebb húst fogyasztunk?
„fenntartható egy diéta, ha az alacsony környezeti hatással jár, hozzájárul az élelmezés- és táplálkozás biztonsághoz, valamint az egészséges élethez a jelenlegi és a jövő generációk számára, továbbá védik és tiszteletben tartják a biodiverzitást és az ökoszisztémákat, kulturálisan elfogadhatóak, hozzáférhetőek, gazdaságilag igazságosak és megfizethetőek; táplálkozásilag megfelelőek, biztonságosak és egészségesek, miközben optimalizálják a természeti és emberi erőforrásokat.”
A FAO adatai alapján, a bolygónk szárazföldi területeinek 26%-át haszonállatok legeltetésére használjuk, míg a szántóföldek 33%-án állati takarmányt állítunk elő. Az állattenyésztés a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 7%-áért felelős az emésztés során keletkező metán és a trágya révén.
Ahhoz hogy a földterület rendelkezésre álljon állattenyésztésre és takarmányozásra, évente körülbelül 13 milliárd hektár erdőt irtanak ki, amely pusztító hatással van a vízkészletekre és annak minőségére, a levegőre, a talaj egészségére és biodiverzitásra.
Biodiverzitást tekintve, a bolygón élő összes emlős 95 százaléka haszonállat és ember, ennek mindössze 5 százaléka a természetes élővilág. Ezen kívül az összes élő madár 69 százaléka csirke és baromfi, melynek csupán 31 százaléka tartozik a természetes élővilághoz.
Aggodalomra ad okot továbbá, hogy a húsfogyasztás iránti igény a fejlődő világban folyamatosan növekszik az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan. Ez azt jelenti, hogy ezek a trendek tovább súlyosbodnak, hacsak nem térünk át fenntarthatóbb, növényi alapú élelmiszerekre.
Van egy jó hírem: a testünknek nem húsra, hanem tápanyagokra van szüksége. Bár a hús fontos fehérjeforrás, a fehérje más forrásokból is pótolható, miközben az erdőirtás is megelőzhető. A jelenleg takarmánytermesztésre használt szántóföldek 40%-án elegendő élelmiszert lehet előállítani 9 milliárd ember számára. Ez azt jelenti, hogy egy vegán átállás esetén a szántóföldek akár 60%-át is visszaadhatnánk a természetnek a legelők mellett, körülbelül negyedére csökkentve ezzel a mezőgazdaság jelenlegi földigényét.
Egy másik szempont, hogy rengeteg kalória és energia elveszik az állattenyésztés során.
Az élelmiszer-termelés egyik kevésbé ismert, mégis kulcsfontosságú kérdése az úgynevezett kalóriaveszteség. Ez azt jelenti, hogy amikor a megtermelt növényeket nem közvetlenül emberek fogyasztják el, hanem állatokkal etetjük fel őket, akkor az eredeti energiatartalom jelentős része „elveszik” a rendszerben.
Az állatok a bevitt kalóriák nagy részét nem élelmiszerként adják vissza, hanem saját életfolyamataikra használják fel: mozgásra, hőtermelésre, anyagcserére és növekedésre. Csak a megtermelt növényi energia egy viszonylag kis hányada alakul át hússá, tejjé vagy tojássá, amely végül az emberi táplálkozásban hasznosul.
Ezért az állati eredetű élelmiszerek előállítása lényegesen több földterületet, terményt és mezőgazdasági erőforrást igényel, mint ugyanannyi kalória közvetlen növényi forrásból történő biztosítása. Ha a jelenleg állati takarmányozásra használt növények nagyobb részét közvetlenül emberi fogyasztásra fordítanánk, kevesebb mezőgazdasági terület is elegendő lenne, miközben több ember élelmezése válna lehetővé.
Másképp megfogalmazva: minden egyes „állati lépcső” a táplálékláncban további energia- és erőforrás-veszteséget jelent. Ha nem azért termelünk, hogy az állatokat etessük, amit aztán mi eszünk, hanem közvetlen fogyasztásra, akkor a jelenlegi mezőgazdasági területek körülbelül háromnegyedét felszabadítani.
Aki kihívást érez a veganuárban és nem szeretné folytatni a vegán vagy vegetáriánus étrendet, nem kell végletekben gondolkodnia: a húsfogyasztás is lehet fenntartható, ha mértékkel és minél inkább helyi szinten történik.
Sok éves kutatás van abban, hogy a környezeti fenntarthatóságot és a demográfiai trendeket figyelembe véve, hogyan táplálkozzunk a bolygónk erőforrásainak határain belül. Az úgynevezett planetary boundaries (bolygóhatárok) fogalma arra utal, hogy a Föld természeti rendszereinek vannak olyan ökológiai korlátai, amelyeket túllépve veszélybe kerül az éghajlat stabilitása, a biodiverzitás és az élelmiszerellátás biztonsága.
Egy bolygóhatárokon belül maradó, egészséges étrend olyan táplálkozási minta, amely egyszerre:
Ez az étrend elsősorban növényi alapú, bőségesen tartalmaz zöldségeket, gyümölcsöket, hüvelyeseket, teljes értékű gabonákat és olajos magvakat, miközben jelentősen korlátozza az állati eredetű élelmiszerek – különösen a vörös hús – fogyasztását. Az állati termékek nem feltétlenül tűnnek el teljesen, de kiegészítő szerepbe kerülnek.
