Ajánlás:
A vízbe dobott vagy a partra lerakott hulladék nem tűnik el, hanem szennyezi a környezetet, pusztítja az élővilágot és előbb-utóbb a folyókon keresztül eléri a tengert. A Tisza nevében című filmben Ljasuk Dimitry végigjárja a Tiszába dobott hulladékok útját. Magyar-ukrán származású filmesként, életében mindig is nagy szerepet játszott a Tisza, ezért fontosnak tartja, hogy megőrizzük a tisztaságát.
A folyóban úszkáló hulladék nem csak az egyetlen ország hibája. Szennyezés érkezik Magyarországról, Szerbiából, Szlovákiából és Romániából is. Összesen 17 európai ország szemetét viszi magával a Tisza árja, egyenesen a tengerekbe.
Dimitry vállára veszi az aggodalmait és felkeresi a kárpátalján élő Viktort és Bélát, akik egy-egy hulladékudvart üzemeltetnek. Mesélnek a fenntartás nehézségeiről és az elkeserítő helyzetről. Munkaerő hiány miatt szinte egymaguk üzemeltetik ezeket az udvarokat, amely anyagilag is megterhelő. Ezek ellenére soha sem állnak meg, hisznek abban, hogy minden egyes műanyag palackkal, autógumival vagy akkumulátorral, ami a hivatalos telepeken landol, segítenek a Tisza és azok mellékfolyói egészségét megőrizni. A kisebb kárpátaljai falvakban nincs szemétszállítás és szelektív hulladékgyűjtés sem. Viktor és Béla munkája épp ezért életbevágóan fontos. Dimitry felkeres egy román halászt is, aki nap mint nap látja, milyen szorult helyzetbe került a folyó és, hogy milyen pusztító hatású a vízbe került sok szemét. Egy kárpátaljai ukrán-magyar általános iskolát meglátogatva, arra is kapunk példát, hogyan lehet a problémát orvosolni: itta kisgyerekeket környezettudatosságra és szelektív hulladékgyűjtésre tanítják.
A film megmutatja, hogy van lehetőségünk megőrizni a Tisza élővilágát. A helyszíni hulladékfeldolgozás segítésével és a környezettudatosságra való neveléssel valódi változást érhetünk el. Ezért a filmet meleg szívvel ajánlom iskolásoknak, ökoszorongóknak és azoknak, akik tenni szeretnének a vizeink megmentéséért.
Kritika:
Egyéb adatok:
