Ajánlás:
Egy extrém kihívás ötleteként született meg a film. Az alkotók Baldwin és Rustemeyer saját maguk is kipróbálták, hogy olyan ételeket fogyasztottak, amiket már mások rég kidobtak volna.
Bíznak abban, hogy a személyes tapasztalataik megosztásával a néző is sokkal közelebb kerül a problémához és tudatosabban átgondolja, hogy tényleg szükség van-e annyi ételre, amennyit vásárolni szokott.
A film a rendezőpáros vállalása miatt egy személyes utazásra invitálja a nézőket. Megkíséreli, hogy az emberek átgondolják a kapcsolatukat az étellel. Mi az ételek valódi értéke? Minek hatására alakult ki az a kultúra, hogy megengedhetjük magunknak, hogy egyes ételek végül a szemétben végezzék?
A dokumentumfilm világosan megmutatja, hogy az élelmiszerpazarlás problémája és annak visszaszorítása nem csupán a kormány és a nagyvállalatok feladata. Mi mindannyian, mint hétköznapi fogyasztók és vásárlóképes emberek kulcsszerepet játszunk benne. Ha változtatni szeretnénk azt már az üzletekben kell kezdeni. Felelősen kell megválogatni a kosarunk tartalmát.
A filmet bátran ajánlom mindenkinek, akinek van 1 órája és 15 perce arra, hogy utána más szemmel nézzen a hűtőjében lapuló maradékokra. Különösen azoknak szól, akik hisznek abban, hogy a változás a saját konyhapultukon is elkezdődhet. A film emlékeztet arra, hogy minden megevett falat számít, a pénztárcánknak és a bolygónknak is. Tanároknak különösen ajánlom iskolai vetítésre, hiszen a film kiváló alapja lehet egy beszélgetésnek az élelmiszer pazarlásról és a tudatos életmódról.
Kritika:
Egyéb adatok:
