A dokumentumfilm Colin Beavan író és családja életét öleli fel. Egyetlen céljuk, hogy egy évig mindenről lemondjanak, ami káros hatással van a környezetünkre. Fenntartható életet élnek, nem vásárolnak más országból származó élelmiszert, nem használnak autót, liftet és még az elektromos hálózatot is elfelejtik egy évre.

‍

A film gyomorforgatóan őszinte, a nehéz helyzeteket gyakran humorral tarkítja. A vállalásnak hamar kiütköznek az árnyoldalai. A kezdeti lelkesedést hamar csökkenti, hogy milyen nagy feladat megélni a hétköznapokat a jól megszokott rituálék és eszközök nélkül. A gyertyafényes esték és a kézzel mosott ruhák történetei rávilágítanak a rohanó életmód problémájára, arra, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől, és milyen mértékben függünk a technológiától.

‍

A No Impact Man arra inspirálja az emberiséget, hogy ma 2026-ban is meg lehet élni vadonat új ruhák és kütyük nélkül, a műanyag zacskókat pedig nem nagy erőfeszítés vászonszatyorra cserélni. Akár hirtelen, akár fokozatosan, de az embereknek meg kell találniuk a saját egyensúlyukat és meg kell kezdeni, hogy apró lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy a bolygó élhető állapotban még az unokáink számára is fennmaradjon. A film üzenete ma, a klímaválság küszöbén aktuálisabb, mint valaha, hiszen az egyéni felelősség vállalásnak van értelme. Ahogyan egyetlen apró méh szorgos munkája nélkülözhetetlen a kaptár túléléséhez és az egész ökoszisztéma virágzásához, úgy a mi egyéni döntéseink is a globális változás alapkövei.