Amikor gazdasági szereplőkkel beszélgetek az éghajlatváltozásról, szinte mindig elhangzik a kérdés: „De hát honnan lesz erre pénz?”. Mintha a klímaalkalmazkodás választható luxus, vagy ideológiai kérdés lenne.
Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) friss sajtóközleménye éppen azt mutatja meg, hogy valójában nincs választásunk: Európában évente 40-50 milliárd eurónyi kárt okoz az éghajlatváltozás, és ezt valakinek ki kell fizetnie.
Ha időben fektetünk klímaalkalmazkodásba (természetalapú megoldásokba, vízmegtartásba, ökoszisztémák helyreállításába), akkor nemcsak a károkat spórolhatjuk meg, hanem csökkenthetjük a kibocsátásainkat, erősíthetjük a biodiverzitást és ellenállóbbá tehetjük a gazdaságunkat is. De ha csak hideg számokat nézzük is: Európának egyszerűen az alkalmazkodás éri meg a legjobban.
Az agrár-, energia- és közlekedési ágazatok éghajlatváltozásnak való ellenállóvá tétele hozzájárulna ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a klímaváltozással összefüggő, egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási események okozta több milliárd eurós veszteségek. Ugyanakkor ez növelné Európa versenyképességét is – áll az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) 2026. január 12-én közzétett tájékoztatójában.
Mivel Európa a leggyorsabban felmelegedő kontinens, az éghajlatváltozás hatásai máris érezhetők: az egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási események, mint például az árvizek, aszályok, hőhullámok és tüzek, évente 40-50 milliárd euróba kerülnek Európának.
A szükséges beruházások összege 2050-ig évente 53-137 milliárd euró, 2100-ig pedig további 59-173 milliárd euró, attól függően, hogy a hőmérséklet az iparosodás előttihez képest 1,5-2 °C-kal vagy 3 °C-kal emelkedik-e. A jelenlegi finanszírozási kötelezettségvállalások ezekre az ágazatokra becslések szerint csupán évi 15–16 milliárd eurót tesznek ki. A finanszírozás többnyire az EU, a tagállamok és a régiók közszférájából származik.
A helyzetet szemléltetendő: az EU 2021 és 2024 között évente körülbelül 40-50 milliárd euró gazdasági veszteséget szenvedett el a szélsőséges időjárási események miatt, ami 1980 és 2024 között összesen 822 milliárd eurót tett ki. A költségek folyamatosan növekednek, a legnagyobb éves veszteségek a 2021 és 2024 közötti években jelentkeztek. Mivel ezek a számok csak a közvetlen veszteségeket tartalmazzák, a teljes költségek összege ennél magasabb.
A klímaalkalmazkodásba történő beruházások nem csupán a szélsőséges eseményekből származó veszteségek elkerülése miatt járnak előnyökkel: az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának tanulmánya szerint az EU-ban a part menti árvíz-kockázatok növekedéséhez való alkalmazkodás minden befektetett 1 euró után 6 euró hozamot hozna.
A World Resources Institute globális szintű tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy minden alkalmazkodásba befektetett amerikai dollár 10,50 dollárnál is több hasznot hozhat 10 éves időszak alatt, és projektként átlagosan 27%-os hozamot eredményezhet.
Az éghajlati alkalmazkodás előnyeinek megvitatásakor két fogalom releváns:
A kettős haszon: az éghajlati kockázatok csökkentése nemcsak az embereket, az infrastruktúrát és a gazdaságokat védi az éghajlati hatások által okozott károktól (alkalmazkodási haszon), hanem az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez és a fenntarthatóság előmozdításához is hozzájárul (csökkentési haszon). Például a természetalapú megoldások esetében a vizes élőhelyek helyreállítása egyrészt védelmet nyújt az árvizek ellen, másrészt CO2-t tárol.
A hármas haszon: nemcsak a veszteségek elkerülése, hanem a gazdasági potenciál felszabadítása és a fejlesztés járulékos előnyeinek generálása is, amint azt az 1. és 2. ábra szemlélteti.
Az ügy egyértelmű: ha most befektetünk a mezőgazdaság, az energia és a közlekedés éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességének javításába, az hozzájárulna Európa versenyképességéhez és segítene más kihívások, például az élelmezésbiztonság megoldásában.
