#fenntarthatóság
#ökos
#cikkek

“Fenntartható életmód” - mi van, ha eltoltad a falig?

“Fenntartható életmód” - mi van, ha eltoltad a falig?
No items found.
November 18, 2025
Gazdaság
6 perc
Író(k):
Zöld kommunikációs szakember
Forrás:
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Köszi a feliratkozást!
Valami hiba van, próbáld újra kérlek!
Kövess minket!

A „fenntarthatóság” szó mára szinte kiüresedett. Sokan használják, kevesen értik, és így nehéz átültetni a gyakorlatba.

Van ez az egész zöld életmód dolog, de hol is kezdjük? Milyen sorvezető segíthet?

Több, mint 15 éve foglalkozom a témával, és…

- Vászonszatyor?

- Alap.

- Saját kulacs – nélküle el sem indulok.

- Komposztálás: Pipa.

- Autó helyett bicikli, vagy legalább telekocsi, ha lehet.

- Átgondolva.

És még sorolhatnám.

Elsőre kicsi lépéseknek tűnnek, de ha valaki zöldebben próbál élni, ezek számítanak. Sőt, ezek már nem is apróságok, hiszen a legzöldebb energia az, amit meg sem termelünk. Az, amit sikerül elkerülni. Innen indul minden. Ha megkérdezzük magunktól: tényleg szükségem van a negyedik napszemüvegre, az aktuálisan vicces telefontokra? Nyűgös kifejezések tűnhet a tudatosság, de ugyanakkor felszabadító is: már nem a reklámok vezetnek minket az orrunknál fogva, hanem szabaddá válunk bizonyos döntéseinkben. És ezeket a döntéseket ki is lehet terjeszteni, ha valóban komplexen szeretnénk erről a témáról gondolkodni.

Ez a gondolat az alapja a Mitigia megközelítésének is. Náluk ezt hívják „szentháromságnak”: elkerülés, csökkentés, ellentételezés.

2024 volt minden idők legmelegebb éve. A globális átlaghőmérséklet már 1,6 °C-kal magasabb volt, mint az iparosodás előtt. A tudósok szerint ez 2100-ra elérheti vagy meghaladhatja a 2 °C-ot. Már nem arról szól a kérdés, hogy megússzuk-e a 1,5 fokot. Hanem arról, hogy hol húzzuk meg a vészféket: 1,9 °C-nál, ha jól megy vagy 2,8 °C-nál, ha hagyjuk sodródni a dolgokat.

A Párizsi Megállapodás 10. évfordulóján nem volt mit ünnepelni.

Ahelyett, hogy közelebb kerültünk volna a vállalásokhoz, új kibocsátási rekord dőlt meg: 57,7 milliárd tonna szén-dioxid. Ráadásul a növekedés motorja nem is a fosszilis energia volt, hanem az erdőirtás és a földhasználat-változás. Egy év alatt 21%-kal nőtt ennek a szektornak a kibocsátása. Az új nemzeti vállalások nagy része pedig elmaradt vagy gyenge volt. Mindez úgy tűnik, túl nagy falat. De egyénenként még mindig van eszköz a kezünkben.

Az első: elkerülés.

Döntéseinkkel elkerülhetjük az üvegházhatású gázok felesleges kibocsátását azáltal, hogy maga a kibocsátással járó tevékenység egyáltalán meg sem történik. De hogyan kell ezt elképzelni? Ha például otthonról dolgozunk, akkor kiesik az egyenletből maga az ingázás, így sem közösségi közlekedést, sem telekocsit nem használunk. De az is elkerülésnek számít, ha mellőzzük az impulzusvásárlásokat, mert nem feltétlenül van szükségünk a legújabb mobiltelefonra vagy egyéb elektronikai eszközre, századik rúzsra, vagy napszemüvegre. Ez az, amikor el sem használod az energiát, amit máskülönben elhasználnál. Ezek tudatos döntések és mind számítanak.

A második: csökkentés.

Amit nem tudsz elkerülni, azt próbáld meg mérsékelni. Lejjebb venni a fűtést. Hús helyett többször növényi alapú ételt választani. Nem kell feltétlenül drasztikus változtatásokban gondolkodni – egy flexitáriánus étrend vagy egy laza klímadiéta is simán belefér, ahol nem zársz ki mindent, csak csökkented a húsos étkezések számát és előtérbe helyezed a növényi alapú fogásokat.

De ha el is tolod a falig – nulla hulladék, húsmentes napok, klímadiéta – akkor is eljutsz egyszer oda, hogy vannak dolgok, amiket már nem tudsz tovább csökkenteni. Ugyanis a világ jelenleg nem úgy van berendezve, hogy ez száz százalékban működjön. Ebbe persze nem kell beletörődni, mert akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, de a változásnak idő kell, nem megy egyik napról a másikra.

És itt jön képbe a harmadik lépés: ellentételezés.

Az átlagos magyar éves karbonlábnyoma 5 tonna szén-dioxid körül van. Ha mindent jól csinálsz – bringázol, húsmentesen eszel, nem rendelsz felesleget – akkor is marad ez az 5 tonna. Ez az, amit ellentételezni lehet. Ez nem egy trükk vagy kibúvó, hanem egy vállalás arra, hogy amit tudsz, elkerülsz, amit lehet, csökkentesz, és amit már nem tudsz befolyásolni, azt felelősen ellentételezed.

A karbonkreditekkel kapcsolatban sok a félreértés, ami érthető is, hiszen voltak kétséges projektek, homályos elszámolások, és ezek jogosan ártottak a hitelességnek. De attól, hogy valamit rosszul használtak, még nem biztos, hogy az eszköz maga rossz. Ha szigorú szakmai ellenőrzés mellett, átlátható módon használják, akkor lehet vele hatást elérni.

Csak nem mindegy, kinek hiszel és mit támogatsz a pénzeddel.

A Kék Elefánt Tanúsítvány pont ezt a problémát oldja fel. A Mitigia egy magyar szakmai szervezet, amely eddig főleg cégekkel működött együtt, mostantól viszont magánszemélyek számára is elérhetővé tette megoldásait.

A tanúsítvány azt igazolja, hogy te ellentételezted az éves – azaz kb. 5 tonna – szén-dioxid (már nem elkerülhető és nem csökkenthető) kibocsátásodat. Így olyan projektet támogathatsz, amely valós és jelentős mértékű pozitív környezeti hatással bír. Azaz, olyan hazai zöld projektet, amely szigorúan ellenőrzött auditon ment keresztül, mielőtt az általad megvásárolt karbonkredit formájában testet öltött az általa kiváltott szén-dioxid kibocsátáscsökkentési hatás.

A Kék Elefánt Tanúsítvány mögött valódi, független auditok állnak. Minden projekt mérhető, ellenőrzött, és hosszú távon is fenntartható.

Nem kell tökéletesnek lenned, de van három lépés, amit megtehetsz:

Elkerülöd, amit lehet.
Csökkented, amit tudsz.
És ellentételezed, ami marad.
Ez a szentháromság.

És ebben segíthet a Kék Elefánt.