"Van egy álmom" – így kezdte híres beszédét Martin Luther King Jr. 1963-ban, aki az Egyesült Államokban élő afroamerikaiak egyenlő jogaiért és a faji megkülönböztetés megszüntetéséért szólalt fel. Martin Luther King Jr. beszédében elmondja, hogy egy olyan jövőről álmodik, ahol az embereket nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg, és ahol a különböző rasszok békében és egyenlőségben élnek együtt.

A világtörténelemben számtalan hasonló példájával találkozhatunk a feljogosítottság és a hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulásainak. És bár a megkülönböztetett csoportok köre folyamatosan változott, mindig volt valami közös ezekben a megnyilvánulásokban: az érvek, indokok arra, hogy egyes élőlényeket, embercsoportokat alacsonyabb rendűnek tekintsenek. Ezek az indoklások megdöbbentő mértékben hasonlítottak egymáshoz:"nem rendelkezik értelemmel, lélekkel vagy valódi érzésekkel, ezért nem érdemel ugyanakkora tiszteletet vagy figyelmet. Természeténél fogva alárendelt helyzetre született..."

Ezt a gondolatsort gyakran használták a rabszolgaság és az egyes népirtások igazolására is, és igen hasonló érvek jelentek meg a nők elnyomott társadalmi helyzetének indoklásában is. Ám később ezek mindegyike egyszerű előítéletnek bizonyult, amely valamely elnyomó hatalmi viszony önigazolását szolgálta.

Általában véve elmondható, hogy amikor egy közösség ki akar zárni egy csoportot az erkölcsi figyelem köréből, gyakran azzal kezdi, hogy megkérdőjelezi annak érző, gondolkodó vagy értékkel bíró lény voltát.

De miért beszélek most erről ezen a fórumon, ahol az ökológiai válsághoz kapcsolódó témákról szoktunk írni?

‍

Napjaink tömegpusztító megkülönböztetései

Azért írok most erről, mert nekem is van egy álmom. Azért álmodtam ezt az álmot, mert észrevettem, hogy a rabszolgaság és az előítéletek ma is betöltik a bolygót, és az érvek fenti egyértelmű mintázata ma is kirajzolódik. Ám a csoport, amelyet ezúttal kizárni igyekszünk a figyelem köréből, immár nem az emberek csoportja, hanem minden más élőlényé. Van neve is a jelenségnek: ami az emberek között korábban rasszizmus vagy szexizmus volt, azt élőlények közötti hierarchia vonatkozásában a specizmus (más néven fajizmus) fogalmával írják le a gondolkodók.

A specizmus kifejezést elsőként a brit pszichológus Richard D. Ryder használta az 1970-es években. A specizmus alapgondolata az, hogy az emberek gyakran erkölcsi szempontból kevesebbre értékelik más fajok érdekeit, pusztán azért, mert nem tartoznak az emberi fajhoz.

A specizmust gyakran azzal a tudományosan ma már megcáfolt érvvel támasztják alá, hogy az állatoknak és a növényeknek nincs lelke, érzelmi élete, egyénisége, és nem gondolkodnak. Erről azonban már tudjuk, hogy nem valószínű. A modern kutatások egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy az állatok és a növények mentális és érzelmi megnyilvánulásai, belső világa sokkal összetettebb, mint korábban hittük.

Kutatás igazolta például:

· a polipok lenyűgöző problémamegoldó képességét, eszközhasználatát és egyéni személyiségjegyeit,valamint

· az elefántok gyászviselkedését, hosszútávú memóriáját, miközben

· egyes varjúfajok eszközöket is készítenek és bonyolult logikai feladatokat oldanak meg,

· a delfinek pedig összetetten kommunikálnak és felismerik saját magukat a tükörben...

‍

A növényekkel kapcsolatban is egyre több érdekes eredmény születik:

· Suzanne Simard kutatásai például kimutatták, hogy az erdők fái gombafonal-hálózatokon keresztül (gyakran “woodwide web” néven emlegetik) tápanyagokat és információt cserélnek; emellett

· a növények kémiai jelzésekkel figyelmeztetik egymást kártevők támadására, és

· további kutatók (pl. Stefano Mancuso) szerint a növények viselkedése bizonyos értelemben elosztott intelligenciának tekinthető.

· és ez még egészen biztosan nem a teljes lista!

A specizmus következményei pedig az élővilágra nézve bolygószerte szembetűnőek, és bennünket sem hagynak érintetlenül.

‍

Mi az én álmom?

Néhány napja rádiófelvételen jártam a KlubRádió Ember a Földön című műsorában (Spotify-on visszahallgatható ide kattintva), és ott mondhattam ki elsőként: „én egy olyan világról álmodom, ahol valóban egyenlőségben élhetünk minden élőlénnyel. Ahol már fel sem merül, hogy az élőlények bármely csoportját, bármilyen indok mentén alacsonyabb rendűnek tekintsük, és emiatt használati cikként, könnyedén és következmények nélkül elpusztítható „jószágként” tekintsünk rá!”

Én erről álmodom...

És valamiért ebben a természetkapcsolati módszerek szerepe számomra kicsit olyan, mint a Macskafogó gépezet a rajzfilm zárójelenetéből: bemegy az elején az önző és destruktív módon működő "ragadozó", majd amikor a program másik végén kikerül, már más szemmel tekint a világra: jobbá, derűsebbé és szelídebbé válik... Olyanná, aki szereti és tiszteli az életet, tehát biofil.

‍

Legyél te is biofil!

Az ökopszichológia szerint alapvetően kétféle hozzáállás létezik: biofil az, aki szereti az életet, a természetet. És mindenki, aki nem biofil, az csakis nekrofil lehet, azaz a halált szerető.

Ezért most arra hívlak, hogy álmodj te is velünk egy jobb, teljesebb, boldogabb életet! A magad módján, vagy az erdőfürdőzésen keresztül találkozva a természettel, találj egy utat egy olyan élőlényhez, aki kíváncsivá tesz és tölts el vele egy kis időt! Figyeld meg, vajon milyen lehet az ő élete? Hogyan cseperedett mostanáig, látszanak-e rajta a történetek, amelyeket mesélni tudna? Milyenek a kapcsolatai és vajon mire lehet szüksége?

És ha van kedved, és tetszett ez a meghívás, küldd el másnak is. Így talán az tavaszi szélben, a fákkal együtt egy közös álom is kivirágozhat, termékeny utakra találhat és kibomolhatnak a rügyei egy mindannyiunk számára teljesebb és egyenlőbb életnek.

Ha pedig szívesen fogadnál még további természetkapcsolati lehetőségeket, szívesen látunk a Természetútja Erdőfürdő és Erdőterápia Intézet programjain – Beezz a rajban! Találsz hozzájuk a Beeco-n kedvezménykupont!

‍