• Desi csicseriborsó – kisebb, sötétebb, erősebb ízű (India és a Közel-Kelet kedvence).
• Kabuli csicseriborsó – nagyobb, világosabb, simább (Európában és Amerikában elterjedt).

• Magas fehérjetartalmú, húsmentes étrendbe ideális
• Tele van rosttal, segíti az emésztést
• Jó vas-, cink-, folsav- és magnéziumforrás
• Lassú felszívódású szénhidrátot tartalmaz – hosszan eltelít
• Gluténmentes, ezért lisztérzékenyek is fogyaszthatják

• Fagyasztás főtt vagy pürésített formában
• Aszalás (főleg saját termesztésből)
• Csicseriborsóliszt készítése
• Konzerválás (befőzve, üvegben)

• Ültetés: áprilisban, napos helyre, tápanyagban szegényebb talajba
• Gondozás: kevés vízzel is beéri, ritkán öntözd
• Növekedés: bokros növény, ~30–50 cm magas
• Betakarítás: amikor a hüvelyek megszáradnak (július–augusztus)
• Tipp: vetésforgóban nitrogénben dúsítja a talajt – tökéletes zöldségeskertbe

• Klasszikus hummusz (citrommal, fokhagymával, tahinivel)
• Csicseriborsó curry (indiai stílusban, paradicsommal)
• Csicserifasírt (falafel) sütőben vagy olajban
• Mediterrán saláta grillezett zöldségekkel
• Csicseris raguleves
• Csicseriborsós tészta paradicsomos szósszal

• A csicseriborsó már 7500 éve is jelen volt a Közel-Keleten
• Magyarországon is lehetne termeszteni – szárazságtűrő, nitrogénmegkötő növény
• Az aquafaba nevű csicserilé a vegán konyha egyik alappillére
• Indiában több mint 60 féle étel készül belőle

A csicseriborsót már az ókori Mezopotámiában is termesztették. Az egyiptomiak, görögök és rómaiak is kedvelték. Ma főleg Indiában, Pakisztánban, Törökországban és Ausztráliában termesztik nagy mennyiségben. Magyarországon a 20. században elfelejtődött, de újra felfedezik a fenntartható gazdálkodók.