A cékla sokkal több, mint egy savanyúság: színesíti a tányért, felturbózza az egészséget – és közben kíméli a bolygót is.
A cékla őse a vadcékla, amit a Földközi-tenger térségében már az ókorban is fogyasztottak. Európában a 19. században vált népszerűvé, főként mint téli tartalékzöldség. A magyar konyhában régóta jelen van, különösen savanyúságként.